Magyarország nyitólapja
nyitólapomnak
kedvenceimhez
Az oldal ismertetése
Festészeti kifejezésmódok képes leírás - Festés.tlap.hu
részletek »

Festészeti kifejezésmódok - Festés.tlap.hu

Képes leírás

Itt vagy: festes.tlap.hu » Festészeti kifejezésmódok
Keresés
Találatok száma - 5 db
AntikWeb.hu, antikvitás vadászterület.

AntikWeb.hu, antikvitás vadászterület.

AntikWeb.hu Régiségek Műtárgyak hirdetések! Antikweb.hu Töltsd fel az eladó régiségeid! Nemesfém. Kovácsoltvas bútor, Porcelán, Üveg, Kerámia Régi könyv, bélyeg. Numizmatika, Antik hangszer lámpa csillár. Régi bútorok. Fegyver, Szobor faragvány. Régi órák. Minden új regisztrálónak 1000Ft bónuszt irunk jóvá a számláján. Az összeg felhasználható hirdetések kiemeléséhez, vagy bannerek megjelenítéséhez.

Csendélet

Csendélet

Csendélet, mint festészeti műfaj virágok, gyümölcsök, ételféleségek, szövetek, használati eszközök, hangszerek stb. festői csoportosítása. Legismertebbek a virágcsendéletek.A csendélet előképeit a művészettörténészek a római művészetben vélik megtalálni. Falfestményeken gyakoriak a gyümölcsöket, növényeket, esetenként színházi maszkokat ábrázoló kompozíciók. Arról a vita folyik, mennyiben lehet ezeket mai értelemben vett csendéletnek nevezni. Írásos források egyébként már a görögöknél említenek olyan eseteket, mikor valószínűleg csendélet volt az ábrázolás tárgya, ilyen az Apellészről feljegyzett anekdota, miszerint olyan élethű gyümölcsöket festett, hogy rászálltak a madarak. A csendélet teljes bizonyossággal megállapítható előzményei a szárnyasoltárokról önállósodtak. Akad feltételezés, miszerint a szárnyasoltár fatábláinak feldarabolásakor keletkezett részletekből alakultak ki az első csendéletek. Ezt teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, de tény, hogy léteznek olyan feldarabolt oltárképek, melynek darabjai csendéletként hatnak. A szárnyasoltárok ilyen jellegű részleteinek minidg volt valamilyen többletjelentése. Még a későbbi csendéletek is jelzik ezt a hagyományt: attribútumokat, szimbólumokat ábrázolnak, s csak akkor jelentenek valamit, ha a néző tudja, minek az attribútumait látja.

Illusztráció

Illusztráció

Az illusztráció nyomtatott szöveg szemléltetését, kiegészítését szolgáló kép, rajz, fénykép, ábra. A mai szó jelentésében a 19. század közepe óta használják. A művészi illusztráció az egyszerű szemlétetésen túllépve, új művészi élmény hozzáadásával a szöveg megértéséhez, átéléséhez segíti az olvasót. A középkori kódexek illusztrációit illuminációnak hívják. Elterjedése a könyvnyomtatással vált széleskörűvé. Technikáját kezdetben a fametszetben, később a rézmetszetben és litográfiában lelhetjük fel.

Portré

Portré

Az arckép vagy portré az embernek akár szobrászati, akár festészeti, akár fényképészeti műben előállított képmása. Ismérve, hogy szándékosan egy élő vagy már nem élő személy arcmásának készül.A festészeti műben előállított képmás lehet vagy egyszerűen rajz, vagy pedig a festés bármely eljárása szerint készült festmény. A rajzolt vagy festett képmás általában nem haladja meg az életnagyságot, legfeljebb abban a nagyon ritka esetben, ha elhelyezésénél fogva nagyobb távolságról való hatásra szánják. Életnagyságon alul, minden méretben készülnek festett képmások. A festett képmás lehet bármily nagyságban egész alak, lehet térdkép, ha t. i. az alak felső része térdig ábrázoltatik, lehet fél alak, lehet mellkép, vagy csupán fej. A képmás a fej helyzete szerint az arcot szemben (en face), vagy oldalnézetben (en profil) ábrázolja. Az oldalnézet sokféle, a szerint amint az arcnak csakis egyik felét arcélben tünteti föl, vagy pedig az arc másik feléből több vagy kevesebb látható amit aztán fél- vagy háromnegyed oldalnézetnek nevezünk. Az arcképnek acélja a hasonlóság, de nem ez a legfőbb célja. Az arckép akkor igazán művészi alkotás, ha kevésbé lényeges részletek mellőzésével, az arcban az ábrázoltnak jellemét, erkölcsi egyéniségét, szellemi világát is kifejezi, azaz ha a testi hasonlósággal a lelki hasonlóság párosul. Amely arcképen a művészet e nagy és nehéz feladata jól megoldott, az nemcsak egyszerűen az egyén képmása, hanem visszatükrözi az egyénben ama korszakot, melyben élt.

Tájkép

Tájkép

A tájkép a festészet egyik műfaja. Az antik művészetben alig volt szerepe, a középkori Európa sem ismerte. Festmény háttereként a 14. században jelent meg először. 1500 körül főleg tanulmányok formájában festették és rajzolták az első önálló tájképi ábrázolásokat. 1600 táján alakult ki. Ha antik mitológiai alakok találhatók rajta, heroikus tájnak nevezzük. A tájképfestészet Németalföldön talált először jeles művelőkre, itt alakult ki a tengeri tájképfestészet is. A 18. században tűntek fel a városi látképek, a rokokó idejében pedig idilli pásztorjeleneteket ábrázoltak. A klasszicizmus és a romantika új motívumokat dolgozott fel. Új fejlődési útját a barbizoni iskola, és az impresszionizmus nyitotta meg. Az expresszionizmus a tájat mint motívumot csak kiindulópontnak tekinti a művész lelkivilágának ábrázolásához.

Tuti menü